Az ókori kelet építészete

Babilónia

Az ókori Kelet földrajzilag Elő-Ázsiát, Kisázsiát és Afrika északkeleti vidékét foglalja magában. Ezeken a területeken az i. e. 4. évezredben játszódott le a vérségi kötelékeken alapuló nemzetségi rend felbomlásának s a rabszolgatartó társadalmi rend kialakulásának folyamata.

Zsarnokbirodalmak

A nagy folyamok mentén az elő-ázsiai Tigris és az Eufrátesz között, s a Nílus völgyében megtelepült népek gazdasági életének alapja a földművelés volt. A terület csapadékban szegény, a termelést csak nagyszabású öntözőrendszerek kiépítésével lehetett biztosítani.

A hatalmas munka rabszolgák óriási tömegeinek munkaerejét igényelte, a munka összehangolt irányítása, a rabszolgasorsra kényszerített tömeg fékentartása pedig jól szervezett központosítást követelt.

Kialakult az isten-király személyében testet öltő állam zsarnokuralmi rendszere, élén a főtisztviselők, a papság és a hivatalnokok vezető rétegével. A uralkodó osztály kíméletlen kizsákmányolással sajátította ki a rabszolgák s az alsóbb néprétegek munkájának minden eredményét.

Babilon vázlat

A zsarnokuralmi rendszer azonban a termelőerők fejlettségének alacsony szintjén is lehetővé tette a nagyobb felkészültséget, specializálódást kívánó bonyolult munkák elvégzését, s ebből következően a munkaszervezés, a munkamegosztás fejlettebb formáinak létrejöttét. Hogy ez mekkora jelentőségű volt, azt meggyőzően bizonyítják az ókori Kelet építészetének monumentális alkotásai a képzőművészet (szobrászat, festészet) és az iparművészet, a kézműipar fennmaradt remekei. Az ókori Kelet legjelentősebb zsarnokbirodalmai: Észak-Afrikában Egyiptom, az elő-ázsiai Mezopotámiában – a Tigris és az Eufrátesz között fekvő Folyamközben – Sumér, Babilónia, Asszíria, majd az i. e 1. évezred közepén az egész Iráni-fennsíkra kiterjedő Perzsia