Balla-barlang bejárata

Barlanglakások, ahol az ősemberek éltek

Az ősember életének, tevékenységének igen sok vonására derítettek már fényt a szakemberek, de nincsenek bizonyított információink az emberek legelső hajlékairól. Valószínű, hogy az ősember az időjárás, a vadállatok, az ellenséges törzsek elleni védelem céljából a nagyobb barlangokat is igénybe vette. Idővel ezeket igényeinek megfelelően igazította, alakította át.

A barlang és bejárata

A bejárat védelmére, szűkítésére kőtorlaszokat emelt, a tartózkodási terület talaját elegyengette, a tűz környékét átrendezte. Ezeket az emberi használatra utaló nyomokat a régészeti kutatás Európa, Ázsia, Afrika több barlangjában feltárta. Hazánkban a legismertebb a Bükk hegységbeli Szeleta-barlang, az Istállóskő barlangja, a bánhidai Szelim-barlang, vagy a bajóti Jankovich-barlang. A régészeti adatokon kívül a sok helyen meglelt falfestmények is bizonyítják, hogy a barlangokat a paleolit kori emberek használták. Igaz, ezek a falfestmények valószínűleg inkább a varázsláshoz kötődnek, tehát céljuk nem a mai értelemben vett művészi igényű ábrázolás.

Aligha tételezhető fel, hogy állandóan használták a bejárattól nemegyszer 1000, sőt 2500 méter távolságban, nehezen megközelíthető helyeken található, festményekkel díszített barlangokat. Egyes kutatók azt állítják, hogy az ősemberek a barlangokat kizárólag szertartásaik céljára vették igénybe. Állandó tartózkodási, illetve alvóhelyként nem használhatták, hiszen a nyirkos, csöpögő barlangi üregek talán még a szabadban való meghúzódásnál is egészségtelenebbek voltak.

Kheopsz fáraó piramisa és a Szfinx Egyiptomban Previous post Építőanyagok az ókori Egyiptomban
A Hagia Szophia Isztambulban Next post Építőanyagok a bizánci építészetben