A görög őskor építészete sok tekintetben rokon az égei kultúrával, így építőanyagaik is azonosak. Alapozáshoz terméskövet, falazáshoz szárított, égetetlen agyagtéglát használtak. Az archaikus korban ezt fokozatosan felváltja a helyszínen vagy a környéken fellelhető, jól faragható mészkő. A díszítőelemek, szobrászati részletek kezdetben égetett agyagból, színesre festve készültek, és csak később faragták ezeket kőből.
Elterjedt a márvány használata
A klasszikus korban terjed egyre inkább a híres görög márványfajták, az Athén környéki pentelikoni, himéttoszi, illetve a szigetvilágbeli, főleg pároszi fehér márvány használata. A korai építészetben az oszlopok, áthidalások, párkányok, födémek és tetőszerkezetek fából készültek.
Ezeket a tetőszerkezetek kivételével fokozatosan kőből, márványból faragott elemek váltják fel. Kisázsia néhány templomán még a fedélszék gerendáit is márványból faragták. A kövek, sőt a márvány felületét is részben vékony habarcs réteggel simították és élénk színekkel festették. Tetőfedéshez nagyméretű égetett agyag cserepeket használtak. Ezek részben sík lapok voltak oldalt felhajlított peremekkel vagy ívelt elemek. Az oldalsó csatlakozásokat íves vagy szögletes, kúpcserépszerű elemekkel fedték át. Később márványból is faragtak tetőfedő elemeket.