Építőanyagok Mezopotámia építészetében

Építőanyagok Mezopotámia építészetében

Mezopotámia – főként a déli részén kőben igen szegény. Az építészet alapvető anyaga ezért a tégla lett. A lakóházak s többnyire a monumentális alkotások is napon szárított  agyagtéglából épültek, de ismerték s alkalmazták az égetett téglát is. Fát elsősorban a lefedésnél, a síkfödémekhez használtak. Ezek mellett jelentős anyag volt a bitumen. Használták szigeteléshez, nagyobb szilárdságot igénylő falazatoknál abba rakták a téglát s azzal ragasztották fel a burkolatok díszítőelemeit.

Oszlopot vagy pillért alig használtak

Az alátámasztó szerkezet majdnem minden esetben végigfutó, tömör falazat. Oszlopot vagy pillért alig használnak. Az agyag kis szilárdsága miatt a falazat rendkívül vastag, nagyobb méretű épületeknél általában 3-4 m. A térlefedés rendszerint síkfödém. A vastag falakra támaszkodó, sűrűn rakott fagerendákra gyékény- vagy nádfonatot fektettek s azt vastag agyagréteggel borították. Ismerték, s alárendelt helyeken alkalmazták a téglából falazott álboltozatot.

Az építőanyag valamint a támasztó- és a lefedőszerkezetek nem tették lehetővé nagyméretű terek kialakítását. Monumentális alkotásoknál (templomoknál, palotáknál) a beépített alapterületnek néha több mint a felét a vastag falazat foglalja el, Az áthidalható fesztáv korlátozott nagysága miatt a tereket csak hosszában lehetett növelni, az alakjuk ezért többnyire egyirányban nyújtott. Aránylag keskeny helyiségek veszik körül egy vagy több sorban az udvart.  Ha a rendeltetésből adódóan nagyobb térre volt szükség, az udvarok többszörözésével a helyiségek számát szaporították. Ebből következően az építészet egyik lényeges jellemzője a sokterűség.

A homlokzatfelületet gyakran burkolták

A belső udvarra szervezett, kifelé tömör falakkal határolt épület mindenekelőtt a tömegforma zártságával hat. Ezt erősítik a belsőben is az aránylag szűk terek s a vastag falazatok. A külső falsíkot támpillérhez hasonló kiugratások tagozták. Ezeknek tényleges szerkezeti szerepük is volt, merevítették a faltestet, de egyúttal díszítették is. A tagozás plasztikájával, a váltakozó fény-árnyékkal élénkítették a tömeget. A homlokzatfelületet gyakran burkolták.

Már az ó-sumér korban kialakult, jellegzetes megoldás volt az, hogy a falra felhordott, még képlékeny agyagrétegbe színes égetett agyag szögeket nyomtak sűrűn egymás mellé, s ezekkel geometrikus mintát raktak ki. Az egyik legrégibb példa rá az Uruk-i szent kerületben a Vörös templom, annak udvarán a kerítésfalat így burkolták. Ez különösen az égetetlen agyagtéglából rakott falaknál volt fontos, mert nemcsak díszítette, hanem védte is a felületet.

Közzétette: 

15 évet dolgoztam építőanyag kereskedésekben marketingesként és a cégek weboldalának kezelőjeként. Egy idő után azonban más dolgok kezdtek érdekelni, de az otthonteremtéssel kapcsolatos szerelem megmaradt. Ezért indítottam ezt a weboldalt. Szeretnék segíteni azoknak, akik az építkezés vagy felújítás rögös útjára léptek, vagy egyszerűen ők is a téma szerelmesei.

Ajánlom a figyelmedbe: