A reneszánsz idején az előbbi korokban is meglevő építőanyagokat használták. A falazatok anyaga általában tégla, s abból épültek többnyire a boltívek, a boltozatok is. Az oszlopokat, díszesebb párkányokat, nyíláskereteket rendszerint kőből faragták. Gyakran alkalmazzák a követ téglafalazatok burkolataként. Egészében kőből, kváderfalazattal ritkán építenek. Egyes területeken, pl. Velencében a homlokzatokat mintában rakott színes márványburkolat díszíti.
Gyakran alkalmaztak kovácsoltvasat
Bolognában és Észak-Itália egyes helyein a tagozatok (pilaszterek, párkányok, keretek) sablonnal készült terrakotta elemek. A téglafelületet többnyire vakolták, de elég gyakori a fedetlenül hagyott nyerstégla-homlokzat is. A síkfödémek, fedélszékek, nyílászáró szerkezetek fából készültek. A tetőhéjazatok anyaga égetett cserép vagy természetes pala, a kupolákon ólom vagy vörösrézlemez. A boltozatok oldalnyomásának felvételére vonóvasként gyakran alkalmaztak kovácsoltvasat.
