Feltételezhető, de nem bizonyított, hogy az ősember kultikus szertartásokon kívül lakóhelyül is használta a barlangokat. Azt azonban a régészeti kutatások már bebizonyították, hogy olyan területeken, ahol nem voltak barlangok, az emberek első épített lakóhelyei mesterségesen létrehozott alkotások voltak. Ezek az építmények a természet kínálta anyagokból (sásból, nádból, vesszőből, agyagból) épített hajlékok, földbe vájt alvógödrök voltak. Fejlettebb építmények voltak az alvógödrök fölé emelt lomb- vagy bőrsátrak és a mai csőszkunyhók megfelelői, a földkunyhók.
Építmények az őskorból a világ minden táján
A kutatók igen sok területen bukkantak ilyen építmények nyomaira: a Don mentén, Irkutszk közelében, Közép-Európában, a nagy folyamok mentén kialakult ősi kultúrák területén, Mezopotámiában, Egyiptomban és másutt. Ezek az ősi építmények már viszonylag fejlett társadalomszerkezetről tanúskodnak. A szibériai Kuznyecki-medence keleti részén, egy folyó partján a kőkorszakból származó, 34000 évesre becsült épületek maradványaira bukkantak. A régészek kerek alaprajzú földkunyhókból álló olyan házcsoportot tártak itt fel, amelyet már letelepült életmódot folytató emberek alkottak. A mintegy 50 m2-es földházak lefedése kupolaszerűen kialakított, ágakból font, agyagtapasztással erősített szerkezet volt. Az épületekben tűzhelyek, csont- és kőszerszámfaragó eszközök, fegyverek, festékek maradványait találták meg.
Fiatalabb, „csupán” 6000 éves bronzkori épületmaradványokat fedeztek fel Moldva déli részén, Kukorent falu közelében. Ez a település néhány tucat tapasztott vesszőfonatos falú házból állt, amelyeknek tapasztott és szorosan egymás mellé fektetett vastagabb ágakból készült födémük és nádfedésük volt. A régészeti maradványok szerint a két-, esetleg háromemeletes házak fűtőrendszere viszonylag fejlett volt, és találtak bennük kőszerszámokat és festett kerámiaedényeket is.
Magyarországon is sok helyen találtak az őskorból megmaradt építményeket
Hazánk területén is sokfelé feltárták már az itt élt különféle népcsoportok építő munkájának nyomait. A Börzsöny, a Duna-vidék, az Ipoly völgye és a Bükk számtalan helyén, az Alföldön és a Dunántúlon is fellelhetők a réz-, illetve bronzkorban épített kisebb-nagyobb földházak maradványai. Talán a legtöbb emlék a Kr. e. 2. évezred elején kialakult úgynevezett Vatyai-műveltség népcsoportjaiból származik a Dunántúl keleti területeiről, illetve az Alföldről. Letelepedett, földművelő és állattenyésztő életet éltek. Egyszerű, illetve több helyiségből álló, tapasztott falú vályogházaikban döngölt agyagpadló volt. A házak településszerű csoportokban épültek. Fejér és Pest megye területén nem egy településük földsánccal is meg volt erősítve. Érdekes kísérletet végeztek a régészek és muzeológusok a Kőszeg melletti Velem határában álló Szent Vid hegy oldalában. Az itt feltárt bronzkori, kora vaskori település három épületét rekonstruálták. A favázas tartószerkezetű, ággal befont és kívül-belül tapasztott, döngölt padlójú, egyetlen helyiségből álló, esetenként tornácos házak jól érzékeltetik a 4-5000 évvel ezelőtti helyi építésmódot.