A várak, erődítések védőfalain kialakított nagyméretű lőrés. Rendszerint széles, alacsony, ki- és befelé táguló, a falvastagság közepe táján kőkerettel ellátott nyílás, amely a falon belül elhelyezett ágyúnak csak a torkát hagyta szabadon, így az ágyút tüzelés közben is védte.