A középkori várak magvát alkotó négyszögletes kör vagy sokszög alaprajzú, magas, vastag falú torony. Megfigyelőállásul és utolsó menedékül szolgált a vár lakóinak. Nem rendezték be állandó lakóhelynek, mint a donzsont, de a felső szinteket gyakran kandallók a lehetett fűteni. A bejárat a talajszint felett több méterre nyílt, és könnyen eltávolítható létrával, falépcsővel közelítették meg. A boltozatos vagy fafödémes szinteket általában fa- ritkábban kőlépcsők kötötték össze. Védekezni többnyire a pártázattal körülvett, sík tetőről lehetett, a védőerkélyek és a kiugró védőemelet csak a késői középkortól terjedtek el.
Bergfried
