Boltozat: íves metszetű térlefedő felületszerkezet, amelyben nyomóerő működik, fajtái: donga-, kereszt-, kolostor-, teknő- és süvegboltozatok, terheit és oldalnyomásást falakra, falszakaszokra, ívsoros pillérekre, esetleg oszlopokra adja át.
Boltozat változatai az építészetben
A dongaboltozat legegyszerűbb alapformájában egy vízszintesen fekvő félhenger. Hosszirányú terek lefedésére használják. Szerkezeti sajátosságai miatt folytonos alátámasztást kíván, A falra támaszkodó része a boltváll, a felfekvés vagy támasz vonala a vállvonal. A félhengerre fektetett vízszintes sík érintkezési vonala a záradékvonal. A boltozat két végső félköre a homlokív, az ezt kitöltő falazat a homlokfal.
A dongaboltozat változatai
Az elliptikus donga, ha keresztmetszetben az alakja fekvő félellipszis, emeltívű donga, ha a keresztmetszet íve félkörnél magasabb, csúcsíves donga, ha a keresztmetszet íve két – a záradéknál csúcsban metsződő – körszegmensből áll, emelkedő donga, ha a záradék és a vállvonala nem vízszintes, hanem a boltozat egyik vége felé emelkedik, s hevederes donga, ha szakaszonként erősítő boltívek – hevederek – növelik a boltfal vastagságát. Összetett változata a fiókos donga, ennél a boltváll egy-egy szakaszát a boltozatba oldalról belemetsződő, a tengelyére merőlegesen helyezett, kisebb méretű fiókdongák váltják ki.
A keresztboltozat legegyszerűbb formája két azonos méretű, egymásra merőleges félkörívű donga áthatásából származtatható. Az egymásból kölcsönösen kimetszett dongafelületek a vaknegyedek – elhagyása után megmaradó négy boltsüvegből áll. Az alaprajza négyzet alakú, a homlokívei félkörök, az átlósívei félellipszisek, a két záradékvonala vízszintes. Szerkezeti szempontból jelentős előnye, hogy a dongaboltozattól eltérően nem igényel folytonos alátámasztást. A terhelést négy sarokponton adja át, ezért szabadonálló támaszokra felfektethető. Egymás mellett sorolva alkalmas hosszirányú terek fedésére is.
A keresztboltozatnak ez a fajtája a római keresztboltozat. Szerkezeti szempontból előnyösebb az olyan négyzet alaprajzú keresztboltozat, melynek a homlokívei és az átlósívei is félkörösök, a záradékvonala tehát nem vízszintes. Ez a változat a román keresztboltozat. Még előnyösebb az a megoldás, melynél a homlokívek és az átlósívek csúcsívesek, mert ezáltal jelentősen csökken a boltozat oldalnyomása, s meredekebb és nyomottabb csúcsívek együttes alkalmazásával ez a boltozat nyújtott négyszögii alaprajzra is építhető. Ez a változat a gótikus keresztboltozat. A boltsüvegek záradékvonala lehet vízszintes, vagy a záradékpont felé emelkedő.
A kolostorboltozat
Az előbbihez hasonlóan szintén dongák áthatásából származtatható, de ennél az egymásból kimetszett vaknegyedek alkotják a boltozatot. Négyzetes vagy sokszög alaprajzú központos terek lefedésére használják. Az oldalak számának megfelelően két, három vagy négy – általában emeltívű donga – vaknegyedéből áll. A dongaboltozathoz hasonlóan folytonos alátámasztást igényel.
A kupolák minden esetben a függőleges tengely mentén alakuló forgástestek.
Alapformája a félgömb kupola. Kör alaprajzú centrális tér lefedésére alkalmas, a felfekvésnél folytonosan körbefutó alátámasztást igényel. Az íves alaprajzú apszisok vagy fülkék lefedésére alkalmazott negyedgömb alakú kupola az ún. félkupola. Ha a félgömböt az alapkörébe rajzolható legnagyobb négyzet oldalai mentén függőleges síkokkal metszik, a négyzet fölött megmaradó gömbfelület adja ki a függőleges kupola alakját. Ebből következően tehát az alaprajza négyzetes, a homlokívei félkörösök.
Előnye, hogy csak a sarokpontokon ad át terhelést, ezért pillérekre is ráállítható. Az előbbivel rokon jellegű a csehsüveg-boltozat. Szintén a félgömbből származtatható úgy, hogy a gömbfelületből az alapkörben elhelyezkedő, de a kör kerületét nem érintő négyszög oldalai mentén metszünk ki függőleges síkokkal egy szakaszt. Előnye, hogy nyújtott négyszögű alaprajz fölött is építhető.
Ha a függőkupola felső részét a homlokívek záradékpontjaival érintkező vízszintes sík mentén lemetsszük, az eredeti félgömbből négy gömbháromszög marad, amelyek úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy nyitva maradó metszetrészük fölül kör alakú. Ezek a gömbháromszögek a csegelyek. Átvezető boltozati elemként alkalmazzák, ha négyzet alaprajzú központos teret kupolával kívánnak lefedni. A félgömb és a négy gömbháromszög egyesítéséből kiadódó boltozati forma a csegelyes gömbkupola. Ennek egyik továbbfejlesztett változata a csegelyes tamburos kupola: a csegelyek fölött henger alakú felfalazás emelkedik, a dob vagy tambur, s ezen a kupola.