A görög építészetben ritkán alkalmazták. Két fő változata alakult ki. Legszebb példáik azokon az athéni emlékeken találhatók, amelyekről a nevüket is kapták: a Szelek tornyán és a Lüszikratész emléken.
A korinthoszi oszlopok méretei
A Szelek tornya korinthoszi oszloprendjének párkánya a kisázsiai ión párkányhoz hasonló. Az oszlop aránylag zömök, a magassága 16 és 1/2 méter. A törzs kannelurázott – a vájatok szegmensívűek, közöttük borda húzódik s lábazat nélkül közvetlenül az alapsíkon áll. A fejezet 2 méter magas. A törzstől asztragal választja el, fölül tagozott profilú, négyzetes abakusz zárja le. Finom ívben kihajló kelyhét az alsó felében élesen metszett akantuszlevelek, afölött az abakuszig nyúló s a kehelyhez tapadó sáslevelek sora borítja.
A Lüszikratész emlék oszloprendje sokkal nyúlánkabb, az oszlop magassága 20 méter. A lábazat és a törzs alakja az attikai ión oszloppal egyező, az eltérés csak annyi, hogy a kannelúrák a fejezet alatt a végükön kissé visszahajló levélformában zárulnak.
Legjellemzőbb része, a gazdagon kiképzett fejezet 3 méter magas. A kelyhet alul stilizált levelek, fölötte magasabb, visszahajló végű akantuszlevelek sora veszi körül. A levelek közül indák nőnek ki, 2-2 visszacsavarodva az oldalak közepén érintkezik, az átlósan induló 2-2 inda pedig volutaként megtekeredve felnyúlik az abakusz sarkai alá. Az abakusz profilozott, az alaprajza a sarkoknál átlósan lemetszett, homorú ívnégyszög. A párkány lényegében megegyezik a kisázsiai ión párkánnyal. A különbség az, hogy a geiszont koronázó szimatag helyén itt álló palmetták sorakoznak.