Az építészettörténet az emberiség építőtevékenységének vizsgálatával, e tevékenység eredményének az építészeti alkotásoknak az elemzésével foglalkozik. Teszi ezt azért, hogy feltárja és ismertesse azokat a társadalmi, technikai, anyagi feltételeket, az igényben kivetülő szemléleti sajátosságokat, amelyek az egyes korszakokban az építészet fejlődését meghatározták.
Feladata elsősorban az, hogy a történeti múlt jelentős alkotásait elemezve feltárja az igény, a rendeltetés, az ennek megfelelő formai megoldások, valamint az építőtechnika, az anyagok és a szerkezetek kölcsönös kapcsolatában – tehát a társadalom és az építészet kapcsolatában – érvényesülő törvényszerűségeket. Ezzel közvetlen segítséget adjon a jelenkor építészetének. A hatóköre azonban nem szűkíthető le csupán a szakmára. Az építészeti emlékek az egyetemes emberi kultúra jelentős értékei, s egy kultúra, egy nemzet közösségén belül az odatartozás tudata nem lehet teljes a múlt értékeinek ismerete és tisztelete nélkül.
A románkori építészet alkotásainak falazóanyaga túlnyomó részben kemény, de jól faragható mész- és homokkő. Egyes kőszegény vidékeken, így Itália egyes részein hagyományos, Észak-Németországban kialakulóban van a téglaépítészet. Hazánk néhány vidékén…
A római oszloprendek közül ez áll legközelebb a görög elődjéhez, arányaiban és részleteiben a kisázsiai ión rendhez hasonló. Az oszlop magassága 18 méter. Lábazatán a négyzetes talplemez fölött a trochiluszt…
Megjelenése a toszkán oszloprendhez hasonló, de tagozottabb és nyúlánkabb arányú. Az oszlop magassága 16 méter. A lábazat négyzetes plintoszból és kör alaprajzú tóruszból áll, s keskeny félpálca és lemeztag után…
Az építészet rendelkezésére álló természetes vagy mesterséges építőanyagok döntően meghatározzák az építés lehetőségeit s a megjelenést. A történeti építészetben használt természetes építőanyagok a fa, az agyag, illetve a napon szárított…
Az ókori Kelet földrajzilag Elő-Ázsiát, Kisázsiát és Afrika északkeleti vidékét foglalja magában. Ezeken a területeken az i. e. 4. évezredben játszódott le a vérségi kötelékeken alapuló nemzetségi rend felbomlásának s…
A görög építészetben ritkán alkalmazták. Két fő változata alakult ki. Legszebb példáik azokon az athéni emlékeken találhatók, amelyekről a nevüket is kapták: a Szelek tornyán és a Lüszikratész emléken. A…
A görög ión oszloprendnek két fő változata alakult ki, az attikai és a kisázsiai ión oszloprend. Részleteikben és arányaikban is kissé eltérnek egymástól. Az attikai ión oszloprendben az oszlop magassága…
Valamennyi oszloprend közül ez a legzömökebb. Az oszlop magassága kezdetben alig éri el a 8 métert, és a klasszikus korban sem haladta meg a 11 métert. Jellemzője, hogy az oszloptörzs…
Feltételezhető, de nem bizonyított, hogy az ősember kultikus szertartásokon kívül lakóhelyül is használta a barlangokat. Azt azonban a régészeti kutatások már bebizonyították, hogy olyan területeken, ahol nem voltak barlangok, az…
Sajátos fejlődést indítottak el a különleges természeti adottságok az újkőkor idején: a mocsaras vidékeken és tavak mellett megjelentek a faszerkezetű, cölöpökön álló, négyszög alaprajzú épületek. A bronzkorban ez az építési…
Mezopotámia – főként a déli részén kőben igen szegény. Az építészet alapvető anyaga ezért a tégla lett. A lakóházak s többnyire a monumentális alkotások is napon szárított agyagtéglából épültek, de…
A reneszánsz idején az előbbi korokban is meglevő építőanyagokat használták. A falazatok anyaga általában tégla, s abból épültek többnyire a boltívek, a boltozatok is. Az oszlopokat, díszesebb párkányokat, nyíláskereteket rendszerint…
A parasztházakat tanulmányozó néprajzkutatók régebben öt, újabban egyre inkább csak négy háztípust különböztetnek meg a magyar nyelvterületen. Rendszerezésük alapja a ház tüzelőberendezése és alaprajza. Ezért az olyan házak, amelyeket külső…
Más építészeti alkotások jöttek létre olyan területeken, ahol helyben vagy attól nem túl nagy távolságra építmények emelésére alkalmas kőanyag állt rendelkezésre. Az ősközösségben élt törzsek kőanyagú építményei között találunk először…
A görög őskor építészete sok tekintetben rokon az égei kultúrával, így építőanyagaik is azonosak. Alapozáshoz terméskövet, falazáshoz szárított, égetetlen agyagtéglát használtak. Az archaikus korban ezt fokozatosan felváltja a helyszínen vagy…
Amikor magyar népi építészetről hallunk és szólunk, legtöbbször a régi földművelő emberek hajlékaira, a magyar parasztság lakóházaira gondolunk. Népi építészetnek tekintjük még a falusi és mezővárosi kézművesek házait, a szegényebb…
A római építészet alapvető falazó és boltozási anyaga a kő és az égetett tégla. Magában Rómában kisebb szilárdságú tufát és környékbeli mészköveket, közöttük a kemény, pontosan megmunkálható sárgásbarna travertint használták.…
A bizánci építészet falazóanyaga különféle kőfajtákon kívül elsősorban a tégla. Boltozáshoz szinte kizárólag téglát használnak. A falakat és a pilléreket téglából vagy faragott kövekből jó minőségű habarcsba rakták. A bizánci…
Az ősember életének, tevékenységének igen sok vonására derítettek már fényt a szakemberek, de nincsenek bizonyított információink az emberek legelső hajlékairól. Valószínű, hogy az ősember az időjárás, a vadállatok, az ellenséges…
A Nílus völgyében bőségesen rendelkezésre álló sokféle kőanyag, olyan építészeti tapasztalatok megszerzését indította el, amelyek az európai építészet alakulására is nagy hatással voltak. A növényi és földanyagok használatáról itt tértek…
